Egy új kutatás során a betegek vérében található immunmarkerek alapján a sclerosis multiplexnek (SM) három különböző altípusát azonosították.

Az elmúlt évtizedben a sclerosis multiplex (SM) lefolyásának spektruma megváltozott. A természetes kórlefolyás enyhébbnek tűnik, a demielinizációs megbetegedés első jeleitől kezdve a progresszív szakaszáig. Ez valószínűleg több tényező kölcsönhatásának eredménye, beleértve a diagnosztikai kritériumoknak és a sclerosis multiplex epidemiológiai jellemzőinek változását, a korai és megfelelő betegségmódosító kezelések hatását, és a népesség általános egészségi állapotának javulását.

A citokinvihar kialakulási mechanizmusának feltárása lehetőséget ad az adott molekuláris útvonalat blokkolni képes célzott terápiák kifejlesztésére.

Rokkantsági mérföldkövek, demográfiai és klinikai jellemzőik

A béta-1a interferon pegilált formájának farmakokinetikai jellemzői az anyatejben

A vizsgálat során kérdőívekkel szerették volna felmérni az SM-betegek COVID-19 oltásokkal kapcsolatos kilátásait és tapasztalatait, illetve azonosítani a betegek oltási hajlandóságát befolyásoló tényezőket.

Az amerikai Ludwig Cancer Research intézet kutatói két olyan cikket is kö­zöltek a Cell folyóiratban, amelyek a neutrofilek szerepével foglalkoztak. Korábbi ismereteink szerint amennyiben ezek az immunsejtek a tumorok mikrokörnyezetében nagy számban fordulnak elő, az rendszerint igen rossz prognózist jelent, ám a mostani kutatások szerint a neutrofilek igen fontos szerepet játszhatnak a daganatos betegségek immunterápiájában.

Egy új kutatás szerint az autológ hematopoietikus őssejt-transzplantáció (AHSCT) a másodlagos progresszív sclerosis multiplexben (SPMS) előnyösebb más betegségmódosító terápiáknál (DMT).

Az AIM ImmunoTech Inc. megszerezte az FDA engedélyét egy fázis II. klinikai vizsgálathoz, amelyben a poszt-COVID szindróma kezelésében értékelik Ampligen (rintatolimod) nevű készítményüket.

A Zollinger–Ellison-szindróma a gastrin-termelő neuroendokrin daganatok klinikai megjelenési formája. Ez a fokozott savtermeléssel járó kórálla­pot leggyakrabban fekélybetegség, gastro-oesophagealis reflux beteg­ség, valamint hasmenés képében jelentkezik. Ritka kórkép, mely jelentős malignizálódási potenciállal bír. Az atípusos tünetek következtében lassan, gyakran már metasztatikus formában kerül felismerésre, mely jelentősen ront a betegek életkilátásán.